Ha szeretnétek, hogy gyermeketek értelmesen töltse el az időt, mert feltétlenül valami ügyvédnek, orvosnak vagy külföldön akarjátok látni a jövőben, akkor itt a helye, hogy az alapokat megszerezze. Persze művészettel körítve, mert anélkül meg mit ér az élet...

Szóval, plakáton a telefonszám, az e-mail pedig: rainbowartpreschool@gmail.com

A napokban némi baráti rábeszélés után beszereztem életem második legjobb tanítását. Ezúton is szpesöl köszönet Zsuska, hogy belerángattál. :) 

Ok, csak hogy tisztázzuk az elején, hogy miről is írok: az első tanítás az volt, amit Apám utolsó óráiban éreztem. Hogy igazán éreztem. Megszűnt minden, kiürült a fejem és csak egyetlen, megfoghatatlan dolog vett körül. Mivel írni továbbra sem tanultam meg, mert csak rajzolgatni tudok, így ha képcsíkban szeretném átadni nektek azt az érzést, akkor ilyen lehetne:

Ma különösképpen nagy hálával tartozom aziránt, hogy az utolsó tanítását megértettem Apámnak, amit érző lélek, adhat a másiknak. A tanítást, hogy az életnek egyetlen értelme van: érezni a mélységeket.

A napokban sikerült fizikailag is átélni a mélységet, ugyanis 4000 méterről ugrottam ki egy helikopterből halálsikollyal a torkomban. Amit én nem is érzékeltem/hallottam, mert biztos annyira ösztönös volt és a saját életemhez való ragaszkodásomat nem tudtam tovább leplezni. Aztán következett 50 másodperc szabadesés 208 km/h-val, ami alatt végre teljesen kiürült a fejem és elvesztettem teljesen a félelmemet. Rájöttem nincs mitől/kitől félnem. (Természetesen nem fogok FRADI pólóban UTE kocsmába menni, mert hülye nem vagyok.)
Azt hittem ez az érzés, majd napok múlva csökkenni fog és kinyerhetem belőle a tanítást, ha hagyom ülepedjen a fejemben. De nem így történt. Még mindig ezt érzem:

Nem vagyok guru, sem zen, csak egyszerűen ezt gondolom: a mélységekbe való zuhanást csak akkor tudjuk feldolgozni, ha van elég hitünk abban: túléljük azt. Lehet ez önmagunk mélysége vagy a múlt mélysége is, de az elme ejtőernyője nyílni fog, ha bízol benne.

Köszönöm Szőlő, soha senki mással nem ugranék, csak veled. Ugrani jó

A pesti éjszakák egyik legnagyobb oroszlánszelidítőjére emlékszem ma.
Móni, én ma tudtam meg...
Rég találkoztunk és beszélgettünk/részegedtünk/világot festettünk/bárzongoristát, taxit hívtál/tortát, zsíros deszkát ettünk, ... a döbbenettől, hogy elmentél örökre...

Álljon itt egy rajz Rólad, mert olyan átkozottul nagy díva voltál, hogy a nyomod ide is kell... 

Az utóbbbi évek egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású, „saját gyártású” magyar képregényhőse Sanyi, a bagoly, akinek kalandjaival, poénjaival és sajátságos világszemléletével naponta találkozhatnak az interneten az olvasók és a rajongók. A képregény népszerűségében rejlő lehetőségeket kihasználva Sanyi megalkotója, Szabó Éva most olyan új vállalkozásba kezdett, amelyben főhőse a hazai művészeti értékeket népszerűsíti, színházak és előadások, fesztiválok, könyvek és kiállítások iránt igyekszik felkelteni az olvasók érdeklődését.

„Szeretném Sanyi rajongótáborát ösztönözni arra, hogy ismerjenek és nézzenek meg lehetőleg minél több értékes, izgalmas programot, és közvetlen beszámolót is kapjanak például egy-egy kiállításról, vagy előadásról – persze mindezt Sanyi sajátos látásmódjával és humorával” – árulta el lapunknak Szabó Éva, az interneten népszerűvé vált Sanyi, a bagoly képregény alkotója.

Sanyi ugyanis mostantól hazai művészeti értékeket népszerűsít: színházak, fesztiválok és könyvek mellett kiállításokat is. Szabó Éva hozzáteszi: izgalmas lesz a kivitelezés, hiszen ő maga nem kritikus, csak művészetkedvelő és nyitott ember. „Új dolog lesz ez a Sanyi, a bagoly felületeken, de éppen ezért talán méginkább szeretném összekötni a humort és a magas művészetet, azért, hogy az emberek merjenek jegyet váltani azokra a produkciókra, amelyekre a főhős felhívja a figyelmüket” – mondja. Az alkotó „missziójelleggel” indítja el mindezt, bár úgy véli: nem kell, hogy tömegeknek hiányozzon egy-egy fontos előadás, és az sem elvárás, hogy olyan népszerű legyen, mint egy-egy Coelho-idézet. „De jó lenne valamiféle egyensúlyt teremteni a közönséges és az érték között” – meséli.

És hogy miként fogadják majd a képregényrajongók ezt az újítást? Szerinte a statisztika is azt mutatja, hogy Sanyi rajongóinak többsége nyitott lesz az ilyesfajta bejegyzések, ajánlások iránt. „Jó néhány olyan Sanyis képcsík született már, amely feltételez egy bizonyos alapműveltséget a megértésükhöz. Ilyen volt például A csak erős idegzetűeknek című bejegyzés, vagy Az új Maslow piramis. Ezeket a poénokat persze csak azok értékelik igazán, akik találkoztak már a témával tanulmányaik, vagy olvasmányaik során” – magyarázza. Meglátása szerint az ilyen rajzokat nagyon értékelik az emberek, talán pont azért, mert többen élnek a jól bevált és szélesebb körökhöz eljutó „alsótájéki humorral”: ám sem ő, sem Sanyi nem foglalkozik ilyesmivel. Szabó Éva hozzáfűzi: jobban szereti azt a fajta humort, ami egy percig nevettet, de utána tíz percig még elgondolkodtat.

Az alkotót megkérdeztük arról is, hogyan áll a Sanyi-történetek nyomtatásban kiadandó változatával. „Dolgozom még rajta. Ez egészen új nekem, Sanyi ugyanis nem tartozik a bőbeszédű madarak közé, de a könyvben természetesen kifejti majd bővebben is a mondandóját. Összetett a feladat, mert nem csak azt szeretném, hogy olyan gondolatokkal találkozzanak a rajongók, amelyek eddig nem voltak olvashatók, de ugyanakkor jól is nézzen ki a könyv, és használjam ki a formátum adta poénlehetőségeket is. Másfelől pedig nekem is jelen kell lennem a munkaerőpiacon, hogy még tovább nehezítsem az írást, rajzolást” – mondja Szabó Éva.

Magyar Hírlap :: Szabó Palócz Attila
Fotó :: Fűrész Zsolt

Íme az ember, akinek mindahányan köszönhetjük, hogy Sanyi a bagoly megszületett. (Persze én különleges köszönettel tartozom Neki, hogy egyáltalán én is létezem.) A képen Apámat láthatjátok, vagyis Sándort. Igen, róla kapta a nevet Sanyi, a bagoly. És Ő az, akinek néhányszor a gondolatait olvashatjátok egy-egy képcsíkban.

Elmesélek egy történetet, ami ma jutott ismét eszembe és azon gondolkodtam, hogy mekkora útmutatást adott életről, kapcsolatról, szeretetről...
...kezdjetek vele azt, amit szeretnétek. Nem olyan bonyolult, mint egy coelhoi gondolat, de legalább van némi értéke.

Amikor gyerekként dedónak éreztem Apám kezét fogni, akkor azt mondta: 
- Azért fontos, hogy fogd a kezem, mert ha megbotlassz az úton, akkor én leszek az, aki megtart, hogy ne verd be a fejedet is. És a szemüveged is drága volt.
- És ha te botlassz meg Apa?
- Remélem nem esek rád.

Ez pedig Apám kedvence volt:

Happy birthday Klimt!

Sanyi A Bagoly néven bölcselkedik Szabó Éva / Evu, míg Lakatos István Lencsilány történetét rajzolta meg. Hazánkban a képes elbeszélések alkotói és olvasói között is kevés a nő, de azért léteznek csajos sztorik is. 

Az internet sztárját Evu gondozza. A mindig humoros és ironikus Sanyi A Bagoly 33 éves alkotójára nem hatott a fiúsnak számító amerikai szuperhős-kultusz, de a nők körében népszerűbb japán manga sem. A bölcs madár mellett Lakatos István képregénye szintén formabontó, hiszen Lencsilány baljós világában halálon túli kalandok is kerülnek az oldalakra. A 32 éves rajzoló azonban nem túl bizakodó a műfaj sorsát illetően, mert a rendkívül időigényes alkotási folyamat után kevés olvasót talál csak meg a mű. A szegedi Pilcz Roland szerint más országokban a rengeteg képregény mindegyike egy-egy szűk csoportot céloz meg, így a férfi és a női olvasók is találnak érdeklődésüknek megfelelő lapozgatni valót.

Csajos vagy pasis a képregény?

- Magyarországon azt kapni, ami van, míg például Amerikában nagyobb a választék - beszélt tapasztalatairól Pilcz Roland, aki egy USA-beli cég képkockáit is színezi. - Nálunk a vásárlók több mint kétharmada fiú, de a mangákat inkább lányok veszik - mondja a Kalyber Joe című képregény rajzolója. Lakatos István is egyet értett  a szegedi alkotóval. - A japán eredetű műfaj dramaturgiája és érzelemvilága is más, szentimentálisabb, míg a tengerentúli tönténetek a szuperhősök miatt férfiasabbak - magyarázta a Lencsilány budapesti szerzője. A 29 éves Pilcz Roland szerint a popkultúra ugyanúgy, mint a világ többi országában, befolyásolja a hazai fogyasztói szokásokat, a tévéképernyőm látható animék is hatnak a vásárlókra. Azonban nem csak a képregényolvasók között kevesebb hazánkban a nő, az alkotók körében is alulreprezentált a gyengébbik nem. - A műfajon túlmutat ez a jelenség, hiszen az egész világban kevesebb a női festő is például - mondta.

Férfibölcselet helyett saját vélemény

Női alkotók is akadnak azért. Evu szerint Sanyi keveset beszél, de amikor megszólal, mond is valamit. - Édesapám adta az ötletet a bagoly-figurához, de nem feltétlenül férfi nézőpontból mutat rá dolgokra. A Sanyi által feldolgozott témák viszont belőlem jönnek, a rám jellemző irónia is a sajátom - vallja a figura megálmodója. A grafikustól megtudtuk, hogy az internetes követői és rajongói nagy része nő. - Sokan azt hiszik, hogy férfi rajzolja Sanyit, pedig már nem titok, hogy nő az alkotója. Egy darabig izgalmas volt rejtve maradni, de úgy gondoltam hozzá kell adnom az arcomat a figurához, hogy hitelessége fennmaradjon.  Azonban a bölcselet-sorozat  a műfaj formabontó képviselője. - A Sanyi A Bagoly viszont a szó hagyományos értelmében nem képregény, hiszen nincsen állandó története, a szereplői térnek csak vissza. Inkább egy-egy helyzetre reflektálnak a baglyos rajzok, vagy egy-egy jelenséget ábrázolnak - fogalmazott Szabó  Éva.

Lencsilányt babája keveri bajba

Egy kislány-karakter megálmodója a budapesti Lakatos István. A képregényrajzoló a 100 Folk Celsius Icipici kis mese című dalából kölcsönözte Lencsilány és Lencsibaba figuráit. – Ez a képregény annak ellenére sem mese, hogy kisgyerek a főszereplője. Egy felnőtt női karakterrel nem tudtam volna mit kezdeni, amikor a könyv is készült 2010-ben - vallja a rajzoló, aki a piacról is beszélt. - Nem azok veszik a képregényeket, akik jó lenne, ha vennék - szögezte le Lakatos István. - A mostani gyerekek nem igazán találkoznak a műfajjal, azok vásárolják a képregényeket, akik a rendszerváltás körül megismerkedtek vele- fogalmazott. Ennek ellenére májusban az alkotó újabb történettel gazdagította Lencsilány kalandjainak sorát, ahol már nem Lencsibaba, az elfojtott vágyak vagy épp a rosszaság megtestesítője keveri bajba a címszereplőt. S annak ellenére, hogy néhány képkocka hetekig készül, az alkotó újabb könyvet is tervez. - Képregényt papíron kell olvasni - vallja Lakatos István.

Kiss Tímea :: Délmagyar

via cseszlovak