Barátaim a Világban!

Amikor megszületett 2009-ben az első bejegyzés, nem hittem volna, hogy ennyien megszeretitek Sanyit. Arra főleg nem gondoltam, hogy néhány hónapon belül kör e-mailben nekem jön a link és az üzenet: „Ezt nézzétek meg! Ez hülye.” (Utólag is köszi Móni!)

Épp ma ünneplem az 1201-ik képcsíkot és egyben elkezdődik egy kicsit másféle "munka" is Sanyi és az én életemben. (Remélem nem fog mindez több hónapos kemény alkoholizmusba sodorni.) A lényeg az, hogy megérett annyi gondolat és mondanivaló, ami arra vár, hogy nyomdafestékben hempergessem meg Sanyit és családját. 
Mivel írni nem tudok, így tele lesz rajzokkal. Tudom, hogy fejlett vizuális képességgel rendelkeztek, (nem véletlenül vagytok itt minden nap több ezren) és érteni, érezni fogjátok.

Szóval: ez meg itt egy személyes blog amúgy, ahová írni nem szoktam, de majd Sanyin látjátok mennyire komolyan gondoljuk mindezt. Köszönet érte, hogy figyeltek rá.

üdv.: evu 

Speciális köszönet és maximális hála az elkövetkező hónapokért, amikor a semmibe nézve ülök a 8-ik kávé mellett és baromságokról beszélek, amit már én sem értek, pedig az pontosan úgy lesz és Ők mégis elviselnek: Anyunak, Apunak, Családomnak, barátaimnak.