A pesti éjszakák egyik legnagyobb oroszlánszelidítőjére emlékszem ma.
Móni, én ma tudtam meg...
Rég találkoztunk és beszélgettünk/részegedtünk/világot festettünk/bárzongoristát, taxit hívtál/tortát, zsíros deszkát ettünk, ... a döbbenettől, hogy elmentél örökre...

Álljon itt egy rajz Rólad, mert olyan átkozottul nagy díva voltál, hogy a nyomod ide is kell... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.