Ahogy az ultrahang is mutatja, az én kislányaim a legszebbek. Tesók! Ikrek. MIÉNK!

Ezúton is köszönet a fantasztikus élményért.

www.vampirokbalja.com

Az előző években Sanyi rengeteget utazott. Természetesen veletek együtt, hiszen ti vittétek el világot látni. Remélem idén is gondoltok apró testére, amikor a homoktól már viszkettek, vagy épp a halálra zabálás előtt vagytok. A módszer jól ismert: ha még nincs Sanyid, akkor nyomtass, vágj! Vagy mentsd le a képeket a telefonodra, tartsd Sanyit az optimális háttér elé és klikk.

Hol járt eddig Sanyi?

Most pedig egy rövid válogatás arról, hogy mennyire jó arcok a rajongók, akik szabadidejüket feláldozva gondoltak Sanyira. Köszönöm Nektek! (Klikk a képre a galéria megtekintéséhez.)

 Nyomtatható Sanyik >>

Egy munkahelyen általában pontosan kialakult hierarchia van. Van a főnök, aztán a felső vezetésben dolgozó madarak és az alattuk dolgozó kismadarak. (Ábra itt megtekinthető.) 
Természetesen a felsőbb ágakon sem fenékig tejföl a helyzet, így nekünk kismadaraknak egyetlen szórakozásunk marad: igazi trollégának lenni.

Igen, van annál is kellemetlenebb élethelyzet, mint amikor Vona Gábort egyszerűen faképnél hagyja a sajtó.

Ez pedig az év azon napján kap el, amikor megpróbálod feladni a NAV-nak címzett adóbevallásodat és az előtted lévő fiatal nő elővesz a tezenises papírzacskóból, (ami egyébként a budapestiek kedvenc retikülje és általában töltött káposzta van benne), 86 darab ajánlott levelet. Ebben a pillanatban egy először kellemesnek tűnő meleg érzés indul el felfelé a gerinceden, egészen az agyad azon pontjára, ami ingert bocsájt ki a halántékodnak, hogy MOST kell dobbannia egy kicsit.

Civilizált ember módjára természetesen nem mutatsz semmi többet a testi jelzésekből. Inkább elkezded simogatni a telefonodat, mint biztos szeretőt, aki majd eltereli a gondolataidat. De már csak 12%-on van az aksi. Leveszed a fényerőt, kikapcsolod a wifit és várod a pillanatot, amikor végleg lekapcsol a képernyő és majd érzed: belehalsz az unalomba vagy az agyvérzésbe, mert a telefon elsötétülése után már nem tudod elterelni a figyelmedet, csak kattogni fogsz azon: miafa***értnemamásiksorbaálltam? Miért nem adtam fel hamarabb, amikor már két hete kész van az adóbevallásom? Miért? MIÉRT? MIÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ'?????,,,,,???,,,,,,,;;;;;;,,

Vagy elkezded figyelni az embereket. A mögötted lévő idős hölgyet, aki azt kérdezi: - Sok van még? Amire mégis mi lehetne a válasz? 

A még hátrébb álló kismama, aki a pocakját fogva mondogatja: - Nem, köszönöm, nem kell előre engedni. Kibírom!
Ő volt az egyetlen, aki villámgyorsan menekülhetett volna a helyzetből, hiszen a gyermekgyártás folyamata elég megterhelő lehet.

De! Én úgy döntöttem inkább figyelem az előttem álló fiatal nőt, aki csak halkan merte megjegyezni: - Elnézést, de a munkaköröm része, hogy ezeket fel kell adjam.

És akkor megértettem valami fontos dolgot. A lüktető kis halántékommal együtt lüktetett az övé is. Csak az övét még többen nézték a postán tartózkodóak, egészen addig, amíg szinte menekülve el nem hagyta az épületet.