Íme az ember, akinek mindahányan köszönhetjük, hogy Sanyi a bagoly megszületett. (Persze én különleges köszönettel tartozom Neki, hogy egyáltalán én is létezem.) A képen Apámat láthatjátok, vagyis Sándort. Igen, róla kapta a nevet Sanyi, a bagoly. És Ő az, akinek néhányszor a gondolatait olvashatjátok egy-egy képcsíkban.

Elmesélek egy történetet, ami ma jutott ismét eszembe és azon gondolkodtam, hogy mekkora útmutatást adott életről, kapcsolatról, szeretetről...
...kezdjetek vele azt, amit szeretnétek. Nem olyan bonyolult, mint egy coelhoi gondolat, de legalább van némi értéke.

Amikor gyerekként dedónak éreztem Apám kezét fogni, akkor azt mondta: 
- Azért fontos, hogy fogd a kezem, mert ha megbotlassz az úton, akkor én leszek az, aki megtart, hogy ne verd be a fejedet is. És a szemüveged is drága volt.
- És ha te botlassz meg Apa?
- Remélem nem esek rád.

Ez pedig Apám kedvence volt:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.